Dunaszerdahely – A Csallóköz szíve

Nevét szerdai napokon tartott hetivásárairól kapta. 1256-ból maradt fenn első írásos említése Svridahel alakban a pozsonyi káptalan IV. Béla királynak írt jelentésében. 1429-ben már, mint mezőváros szerepel. Szent Györgynek szentelt temploma, mint neves hely van megjelölve. A Rákóczi-szabadságharc idején Szerdahely felügyelt város volt, környékén a természeti viszonyok miatt nem folytattak jelentős küzdelmet. A Szent György-templomot 1742-ben renoválták és barokkizálták. A várost kolera és pestisjárvány is sújtotta. 1777-ben egy Szentháromság-oszlopot állítottak, amely a pestisjárványokra emlékeztet. A 19. században három nagyobb tűzvész volt (1842, 1865 és 1887). Az 1848–49-es szabadságharc alatt már Duna-Szerdahely néven említik. 1862-ben marhavész, majd 1866-ban fagykár és éhínség, két évvel később kolera tizedelte a lakosságot. Már a 19. században erős kulturális tevékenység jellemzi a várost, sorra alakulnak meg a különböző egyletek, kulturális intézmények, felekezeti szervezetek, amelyek az első világháborúig, majd a két világháború között is erőteljesen befolyásolják a szellemi életét. A 20. század elején jelentős regionális lapokat adnak ki itt (Csallóközi Lapok – 1901-től, Csallóköz – 1909-től, Csallóközi Hírlap – 1921-től). Dunaszerdahelyen 1914 szeptembere és 1918 novembere között császári és királyi hadifogolytábor működött, főképp orosz foglyokkal. 1919. január 8-án cseh csapatok szállták meg a várost. Kihirdették a statáriumot, majd cseh hivatalnokok érkeztek a városba. A korábbi helyükön maradt állami alkalmazottaknak állampolgári esküt kellett tenniük. A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Dunaszerdahelyi járásának volt a székhelye, azután jogilag is az első Csehszlovák Köztársaság része lett.

Dunaszerdahely (szlovákul Dunajská Streda) ma magyar többségű város Szlovákiában, a Nagyszombati kerület Dunaszerdahelyi járásának székhelye, a Csallóköz központja.