Nevezetességek, látnivalók

A város legrégibb történelmi és vallásos emléke. Helyén már a korai Árpád-korban is állt egy (valószínűleg) fatemplom, a mai kőtemplom alapja pedig (amelynek a legrégibb részei a szentély, a főhajó és a torony) a hagyomány szerinti 1329-es esztendőben épült. Nagyobb átalakításokat 1518-ban (egy mellékhajóval bővítik), illetve 1742–43-ban élt meg, amikor barokk stílusban újították, renoválták a teljes épületet, emelve a falait és a tornyát – ezzel mai formáját is elnyerte (de nem szentelték újra). Főoltárán a Mária mennybevitele festmény látható, felette a templom védőszentje, Szent György lovas szobrával. Mellékoltárain Szent István, illetve a fájdalmas pieta ábrázolását figyelhetjük meg. A templom kriptájába temetkezett a pókateleki Kondé család.

Sárga-kastély, melyet Padányi Biró Márton veszprémi püspök építtetett a 18. század derekán, majd a 19. század elején klasszicizált a Kondé család (oromzatára ekkor került fel a Kondé címer, fölé a hatalmas kőpulyka szobrával). Ők mintegy hatvan évig birtokolták a kastélyt, amely sokáig a település egyetlen emeletes háza volt. A kastély termei ma a Csallóközi Múzeumnak adnak otthont.

A templom 1863–1883 között készült el egyszerűsített neoromán stílusban. Mennyezete sík, érdekes felfüggesztéssel megoldott, záródása sokszögű, a tornya – amely csupán 1938-ban épült a templomhoz – kissé meghaladja a főhomlokzat síkját. Márvány keresztelőkútja 1883-ból, orgonája 1903-ból, míg neoklasszicista, Besztercebányán készült főoltára 1933-ból való.

A város legújabb kori épületei közé tartozik, 1998-ra épült fel posztmodern stílusban, testvérgyülekezetek segítségével.

1905-ben Vermes Ferenc földbirtokos, járási szolgabíró itt épített földszintes házát 1909-ben az akkori tulajdonos korszerűsítette, megnagyobbította és tornyokkal tette szebbé – az épület ekkor nyerte el mai formáját. A II. világháborúban német, majd orosz katonai parancsnokság volt, később úttörőotthonként szolgált, majd 1988-2002 között a Szlovák Nemzeti Galéria kihelyezett részlegének adott otthont. 2005-ben Dunaszerdahely Város Önkormányzata megvásárolta és az átalakítások után a Kortárs Magyar Galéria költözött az épületébe.

Az egykori Nemesszeg és Tejed városrészek között az 1700-as években egy 7 m magas, 12 m átmérőjű csonka kúp alakú Kálváriadomb épült, ahová 1802-ben e szoborcsoportot állították (a korábbi helyére). 1959-ben, a kommunista érában útépítés okán lerombolták a Kálváriadombot, és a szoborcsoportot előbb a templom köré, majd Nagyudvarnokra száműzték, s csak a rendszerváltás után került vissza Dunaszerdahelyre. Ma a temetőben áll.

A korábban kávéháznak és szállodának épült emeletes házat tulajdonosa, Pleyer Károly szállodás adta el a városvezetésnek 1901-ben. 1902-től a létesítmény emeleti részén voltak találhatóak a községi hivatalok, míg a földszinti részen gyógyszertár üzemelt. Az épület udvarában városi fogdákat és őrszobát alakítottak ki a községi rendőrség részére. Később, az évek múlásával az egyemeletes épületet többször felújították és átalakították, így 1958–59-ben is, amikor hozzáépítéssel bővítették. Az 1995-ben megkezdett, Makovecz Imre szerinti városarculat-átalakítás részeként az épület ismét változott: bejárata fölé tornyot emeltek. 

Dunaszerdahelyen 1914 szeptembere és 1918 novembere között császári és királyi hadifogolytábor működött, főképp orosz foglyokkal. Rényben, Sikabony mellett pedig olasz tiszti hadifogolytábort építették ki. Az 1918. novemberi dunaszerdahelyi fegyverletétel után az addig karban tartott temetőt a katonai hatóságok, majd előbb a helyiek, valamint a cserkészek gondozták, illetve a város hatáskörébe került annak rendben tartása. Az 1938-as csehszlovák kivonulás után a magyar honvédelmi minisztérium felügyelte. 1951. január 1-jével a csehszlovák belügyminisztérium a városi nemzeti tanácsok hatáskörébe utalta a kegyhely felügyeletét, a helyreállítással és karbantartással egyetemben. A történelem viharai, de a nemtörődömség is keményen megtépázták, s a 20. század végére elhanyagolt és méltatlan hellyé tették a katonai temetőt, ám 2014 fordulatot jelentett „történelme” során, ugyanis Dunaszerdahely város, a Csallóköz-Szerdahelyi Kaszinó 1860 Városvédő Egylet, illetve civilek összefogásával sikerült rendbe tenni, méltó emlékhellyé alakítani azt.

A dunaszerdahelyi 48-as emlékmű az egykori forradalmi események előtt tiszteleg – évről évre itt rendezik a városi 1848/49-es emlékünnepségeket. Lipcsey György szobrászművész alkotását 1995. március 15-én avatták fel.

A felvidéki magyar közösség egykori politikai vezetőjére emlékező, a dunaszerdahelyi városi művelődési központ melletti épület falán elhelyezett, Lipcsey György Munkácsy-díjas szobrászművész alkotta domborművet a Pázmaneum Polgári Társulás és az Esterházy János Társulás készíttette.A Fő utcai épülten elhelyezett emlékművet 2011. október 6-án avatták fel.

2017. június 26-án avatták fel a Dunaszerdahelyi Városháza torony alatti bejáratánál a kétszeres Ybl-díjas és Kossuth-díjas műépítész, Makovecz Imre (1935–2011) emléktábláját, aki 1998-ban lett a város díszpolgára. Az organikus építészet magyarországi mesterének elévülhetetlen érdemei vannak a mai dunaszerdahelyi városkép kialakításában.

Államalapító királyunkra, Szent Istvánra, valamint a magyar egységre és államiságra emlékező, Lipcsey György szobrászművész alkotta szobrot 2004. augusztus 20-án avatták fel a dunaszerdahelyi Szent István téren.

A 2006. október 31-én felavatott, a városháza mellett állított mementóval Dunaszerdahely városa az 1956-os magyar forradalom 50. évfordulóján a diktatúrák áldozatainak állított emléket. Az alkotást Nagy János szobrászművész készítette.

2018. november 8-án leleplezték Vámbéry Ármin egészalakos szobrát Dunaszerdahelyen. Mag Gyula szobrászművész alkotása a Bartók Béla sétányt díszíti a városban, ahol a nemzetközi hírű Kelet-kutató Vámbéry a gyermekkorát töltötte.

A 2008. november 1-jén leleplezett, a városi játszópark mellett felállított, a nemzeti egységet szimbolizáló kopjafa-emlékmű a várpalotai Trianon Múzeum ajándéka.